New York-San Francisco fél év

Kicsit most csalunk, mivel a kép az Oak Bar-ban a felirat szerint 2008-as, valójában dátumozási hiba a készülékben, a kép a napokban készült. A csalás azonban csak most jön, én ugyanis már SF-ban tengetem napjaim, lábomat nyaldosná a hűs óceán ha most épp nem egy kávézóban ülnék a Central sarkán. Továbbra is szívesen elmerengek a NY-ban töltött két hétről, és még vissza is térek oda a félév során, de lasan itt lesz dolgom így kénytelen voltam továbbállni. A kénytelen azért erős túlzás, New York nagyon közel áll a szívemhez, de SF azért egy igencsak megkapó hely, óceánnal körülvéve, megannyi hepehupa, és mindegyiken egy teljesen más városnegyed, akár a hippi Haight, akár a Financial, vagy a Pier 39, mind valóban nagyon különböző és egyedi színt képvisel. Az óceánpart is más Nyugaton és Keleten. Más a Golden Gate híd lábánál a hűs köddel borított pillérek tövében a sziklás parthoz csapódó víz és a híd lábaiközt elsüvítő csípős szél által keltett borzongató misztikum és a nyugati parti végtelen homokos tengerpart káprázatos színekkel, hatalmas lassúfolyamú végtelen erejű hullámokkal. Az emelkedő partvonalon fenn, sziklára épült üvegfalú luxus étterem és bár hatalmas ablakából Sauvignon Blanc-t kortyolva némán csapódik az óceán a partvonalhoz míg egy falat tengeri herkentyű selymes borkortyok közt siklik alá. Nem! Nem vagyok sznob, szeretem a hot dogot NY-ban két dollárért, méginkább egyért, és nem az Oak Room a törzshelyem, sem a sziklára épült üvegpalota, de vesse rám a követ akinek nem érne fülig a szája akármennyire is húzza a citrom azon a polipon amit épp a nyelvére biggyeszt, egy ilyen mesés helyen. Sok színe van az életnek, sok tere a létnek és mindkét végletnek megvan a varázsa. Magam sem tudom melyiknek örültem jobban, az első kávénak ami után odabiggyesztettem a dollár aprót borravalónak az Andrews café-ban a 7th ave-en, vagy az Oak Bar-ban annak mikor rábólintottam az első Jack Danniels után , hogy - another Jack Danniels would be prefered! hmmm... azért az Oak bar-ban látványosabban fülig ért a szám ez tény, én kérek elnézést gyarló és esendő lélek vagyok, bár mentségemre legyen mondva az Oak Bar jellegű helyek varázsának titka, hogy nem mindennap tér be az ember, nem mindennap mártogatok polipot a tengerparti szklán, és nem is vágyom rá, hogy a reggeli kávémat másutt költsem el, mint egy igazán baráti helyen ahonnét úgy távozom, hogy - see you later man, have a good one!! Na igen szóval SF. Az élet itt lassúfolyású nem úgy mint NY. Az emberek itt is nagyon barátságosak, bár az itteni dilisek kevéssé mókásak, inkább veszélyesek, vagy csak hiperdilisek. A mólóknál rengeteg a turista, és rengeteg a móló is, szóval megférnek. Az egyetem meseszép, a minap épp egy Aston Db9 parkolt le a kifelé vezető kanyargós úton. Emitt amúgy rengeteg a veterán és youngtimer autó és motor. Kopott Porchék, és Honda CB-k a hetvenes évekből. Néhány pimp my ride és régi Volvo kombi. Nagyon kuul. A kép még NY, az 5th ave és a Washington square találkozásánál készült.