Csak a kezemet figyeljék, mert csalok! A képeken Halloweennek semmi nyoma, ez való igaz, most mégis arról beszélnék elsőként, mert errefelé az ilyesmi nem tréfa dolog. illetve pont hogy tréfa dolog, nagyon is komolyan veszik itt a halottaknapi mókát. A történetet tán mindenki ismeri, All Hallows eve-ből származik a tréfás ünnep, mikor is boldog boldogtalan rémnek öltözik, és úgy hárja a várost. Utcafesztivál, zenés táncos móka, elátkozott ház, rémísztő gyerekek házról házra nyargalászva édeséget gyűjtenek szülői felügyelet mellett, mondhatnám pókemberek és vámpírok vonszolják végig az ilynekor végtelenül türelmes szülőket a városon. 
Pedronál vacsoráztunk aznap este Gijermo, Senna, Pedro és Jómagam a Belvedere Streeten ami az egyik leg hagyományörzőbb utca, végig töklámpással és szellemes mókával díszített lépcsők és bejáratok, nagy tál csokoládé és cukorka, és az invazív kölkök melegágya. Hozánk is elért minden pisze orrú denevér csokoládáfüggő hiperaktív batman és egyéb mókák.
Hamar el is kapkodták a csokit amiről azt gondoltam a nyakunkon marad, de pókember 5 szelet karamellás mogyoróvajas csokicsillagot is bevágott a zsákba, így nem maradt más, bezártuk a boltot és más móka után néztünk.
Dio-val és Laurával a California és 24.-en találkoztunk ahol egy komplett pincerendszert alakítottak elátkozott házzá egyetemisták, a legjobb szellemben, kiváló ízléssel és soha ki nem esve a szerepből. Labirintus jellegű átjárók, apró termekkel ahol iljsztő és szürreális jelmezes mikrojelenetek borzongatva szórakoztatják az órák óta sorban érkező tömeget. Egy élmény egy élmény kedves barátaim. Nincs trükk, képet később közlök, ha ez trükknek számít akkor trükk, de csak ennyi.
A Dia del muertos kicsit más, amolyan ötvözete az ünnepnek és megemlékezésnek Ez az ünnep a latin amerikai hagyománykörből ered és San Francisco-ban a Mission negyedben lelhető fel. Utcafesztivál, díszes, és kreatív oltárok a parkban, csontváznak maszkírozott tömeg, közvetlen házibulik és vígalom szomszédságában. Taxival mentünk és jöttünk, visszafelé kifogtunk egy mókásat, aki leginkább A Red Hot Chilli Peppers "By the way" klipjéből lehet ismerős. Aki nem látta keressen rá a tube-on!
A képeken odafenn a város autóból fotózva. Immáron csütörtöki szokásommá vált a városban autózás, ezúttal remek társaságom kattintott is párat még mielőtt elszédült a meredek utcákon fel és le hullámvasutazás közben. Otthonosan mozgok már autóval is, amit nem ismerek oda menten befordulok és már ismerem is. Előbb utóbb minden utca vezet valahová ahol már biztosan jártam nem egyszer, ráadásul átlátható a város struktúrája, hosszú utcák keresztbe és hosszába, elébb utóbb találkoznak ismerős nevek. Amint meglátok egy elnököt, mondjuk Washingtont, vagy Franklint, már nem lehetek rossz nyomon, szóval magabiztosan tekeredek be a legkacifántosabb utcába, minden csoda három napig, ez esetben pár percig tart és már nyomon is vagyok.
Emitt ezt épp egy parkolóból fényképeztem az Észak-Nyugat felé eső tengerparti magaslaton fenn a sziklaéttermet elhagyva a Golden Gate irányába.
Giacomo csatlakozott késő délután és ellátogattunk autóval a Castro-ba ami a meleg negyed. épp valami nyálas ájlávjú szólt a rádióból, mikoris lassan végiggördültünk a fent említett utcán a bézs beetle kabrióval, miközben Giacomo úton útfélen vigyorogva fényképezett, én meg egészen biztos voltam benne, hogy mindenki melegnek néz minket, tökéletes volt az álcánk, asszimilálódni kell, asszimilálódni. Néhány kemény szörfös srác egy Subaruból át is vigyorgott, ők is biztosak voltak benne hogy a látszat nem csal, pedig DE!
Giacomo, Senna és jómagam a képen, elég sokat lógunk együtt mostanság. a fenti kép épp a Clementen egy bárban készült, a "hülyeségnek semmi sem szab határt" kollekció emitt lenn pedig a legkülönfélébb helyeken, többek közt "odahaza" a Pedro Arrupe épületben került meglövésre.
Ugye mindnyájan érezzük, hogy a "mi a frász van" ábrázat az arcomon helyén való... tán a következők után már kevésbé érződik hitelesnek ez a nagybecsű gondolat. 
Való igaz ez jómagam vagyok még egri leányka koromból, hogy olyasvalakit idézzek aki nálamnál viccesebb. Azt is érezzük, hogy ha a színpadon fergyver van az bizony el fog sülni. Emitt ez a szemüveg testesíti meg a fegyvert, minek elsülése annak orcámra helyeződésében foganatosul. Igen Lali, érzem a hasonlóságot.
De izgalomra semmi ok, az élet nem csak játék is mese, hókuszpók meg miazmás...
"Az élet nem egy habos sütemény kérem" ahogyan Virág elvtárs is megmonta, és ezt még a Hupikék Törpikék előtt, bár amikor ő mondta én még inkább a Hupikéket néztem, vagy leginkább még azt sem.
Node!!
Nagyszabásű túrát terveztünk át a Golden Gate hídon Sausalito-ba, ami egy közeli tengerparti kisváros, ahol az egy főre jutó Yachtok száma közelíti Monacóét.
A képek nem beszélnek ugyan, amennyiben mégis, úgy kizárólag önmagukért...
Az út Sausalitoba akként zajlik, hogy felkutatjuk az utat a Golden Gate híd felé aképp, hogy ne a 4 sávoson keljen lapított mókust és kamiont kerülni, így a parkot kerülve erdős dombos vidéken nyargaltunk a part mentén, míg fel nem tűnt a nagy piros híd ami más nem lehet mint a Golden Gate. Emitt...
Mivel nehéz eltéveszteni, és fentről érkeztünk lefelé a hídhoz szerpentinen már korábban rögzítettük az eseményt, ekképpen:
Félreértés ne essék, a híd nagyon is a városban van, meg lehet közelíteni a négysávoson a belvárosból, megannyi utca irányából, illetve a Presidio felől, ahonnan mi is jöttünk, ami az északi part kimagasló pontja, parkokon fenyvesen kacskaringós szerpentinen ereszkedik alá a hídhoz. Innen lejjebb a híd lábához érünk. No igen emitt pedig a Yachtok.
A képen azon kívül, hogy Giacomoval nagyon kemények vagyunk és frappánsak meg minden, csak az nem látszik, hogy a yachtok 30 sorban több kilóméternyi móló mentén parkolnak, akár egy komplett kisváros. Van köztük állóhajó, és komplett Taj Mahal koppintás is. Többen itt élnek, mások csak a yachtokat parkírozzák itt.
Visszafelé lebringáztunk Baker Beach-re ami amolyan szörfözésre kiválóan alkalmas ámbe némiképp nudista part. Nem kis erőseszítések árán sikerülhet csak olyan fotót lőni amin nincs idős pucér bácsi.
Emitt lenn amolyan Számkivetett oder Robinson Crusoe féle megérkezés, ötvözve önnön egoizmusom esztétikai megnyilvánulásával. Ahogyan Besenyő Pistabá mondta: "megajándékozom önöket esztétikai élménnyel". Ágyő!
