New York-San Francisco fél év

Itt San Franciscoban egyre inkább nyár van, a higany valahol 25 fok kötül kolbászolna ha nem Farenheitben mérnék a meleget az amerikaiak. A héten nekiláttam kicsit összekapni magam, lementem úszni, futni, racket ball-ozni meg kondizni a sport központba párszor, és végképp felhagytam a sajtburgerrel meg mindenféle édes katyvasszal ami rendkívül csábító ugyan de csak arra jó, hogy a hátsóm kitöltse a túlméretes fotelt amiben egyenlőra úgy ülök, hogy elférne mellettem mégvalaki, aki szintén nem zabál édességet. Arra a felismerésre jutottam, hogy nem könnyű olyasmit enni ami ne lenne édes. Itt minden édes és fogalmam sincs hogy csinálják de még a marhasülr és a sültkrumpi is édes. Nem is értem hogy nem vágynak ezek valami sósra ez után a sok édes szar után amit össze zabálnak, mert még a sonkásszendvics is inkább édes mint sós. Mintha ez a keleti parton nem így lett volna, de előfordulhat az is, hogy csak mostanra lettem rá figyelmes. Azért lehet válogatni, ha ügyes az ember kifoghat valami normálisat ami épp nem olyan mint amit az után szokás enni hogy a főfogást már megettem, feltéve, hogy az nem mákostészta...na az itt bezzeg nincs...se grízes tészta az sincs, és a rántott csirkemell is ÉDES!! Egy negyed kiló sóval a zsebemben járkálok, és már kérdés nélkül rászórom mindenre amit meg akarok enni, és nem fagylalt. Fagylaltot má nem eszem. No igen...szóval nekiláttam gyarapítani a mozgáskultúrámat, mert a reggelente dombnak felfelé bicajozás nagyon pipi ugyan és biztos bitang jóttesz meg folyik is a víz a hátamon rendesen, de azért az annyira mégsem elég, azt felírom kötelező közlekedésnek, akár otthon, ott is bringával járok, csak laposabb a vidék, a sport ezen felül kezdődik. Szóval lementem úszni, és kiderült, hogy virtuálisan az óceánban úszom, ugyanis a víz sós mint állat...legalább ez nem édes, ugye panaszra semmi ok. Pedroval járunk racket ballozni ami azért nagyon hasznos mert nem vagyok egy született racket ball tehetség, és egyenlőre annyi tapasztalatom van benne mint a tehén fejésben, azzal a különbséggel, hogy tehenet fejni megszámlálhatatlanszor láttam nagymamámat, bádogbögrével a kezemben éveken át. Szóval szaladok az után a vacak után mintha fizetnének érte, legalább mozgok, ha nyerni nincs is esélyem. A minap a sok Sam Adams, Blue Moon és egyéb Ale sörök ütán, ami nagyon pipi de megint csak ÉDES, végre vettem magamnak egy Pilznert, és annak ellenére, hogy közel sem volt fogható ahhoz amit Prágában a Rudolfinában csapolnak a Krizovniczka 10 alatt, azért meglepett mennyire elszoktam tőle és nini emitt egy jó sör huhuu. Szóval a 3. óra bohóckodás után, mikor már a lépcsőn felfelé is elgondolkodtam leüljek-e, azért jól esett az a pilzeni. Pedroval rittyentettünk is egy kertben roston csirkét salival, hogy ápdét legyen a nap, de azért odapofoztunk a fitnessznek egy palack souvignon blanc-t biztos ami biztos. Aztán vidáman el ping-pongoztunk a pinyóban egy órácskát. Tegnap megint szülinapi akármi, szokásos kellékek, óccsósör, partipuncs, sörpong, spicces fahangú lányok, intellektüell artikulálatlan párbeszéd, néhány értelmes mondat, érdekes történet és mire Sennával megfordulunk Shorty a földön hever... na ilyen is volt már de tán nem ennyire elvágólag. Napközben az Óceánhoz mentünk, heverni onnan pedig a Golden Gate parkba Tutankhamun kiállításra ami nagyon baresz volt, múmia nem volt, szarkofág feltétlen, és elég sok termet megtöltő bútorzat, műtárgy és egyéb csekélység, 3200 év átlag életkorral, meglepően szép állapotban. Főként azok a leletek amik az 1922-es sírfeltáráskor kerültek elő, azok akár újak is lehetnének, az érintetlenség és az izoláció meglepően jól konzervál, mégha a feltárás óta el is telt közel 100 év, az is vitrinben. Éjjel  (tegnapelőtt) kopognak, Mire felnézek, azt látom Laci áll az ágy lábánál és a levegőbe beszél, láthatólag senki nincs ott, meg is kérdem mi az ördög ballába van. Azt mondja Paulával beszélget, ami azért meglepő mert tényleg senkit nem látok, ő meg áll és mered a szekrénynek, és bár mintha hallottam volna valami női hangot, percek óta egyoldalú a beszélgetés. Gyanús Wattson nagyon gyanús, fel is ülök, és valóban, Paula a földön hever az ágy lábánál. Berúgott egy kicsit, hosszú történet, szakítós románcos, és egyedül indult haza hajnali fél négykor ami nem meglepő módon azt eredményezte, hogy ellopták a telefonját, és közel járt hozzá hogy tisztességesen helyben is hagyják, ha valaki meg nem áll és fel nem veszi kocsival és ide nem hozza hozzánk. Gond egy szál se, mindenki jól van, mindenki nyugodt, Paula a földön alszik, kispárna pokróc miazmás, béke és nyugalom. Ma ismét verőfény, említett 25 fok, felhő még viccből se, és épp úszni készülök. Hosszú nap lesz, tanulnom kell, pontosabban írnom film elemzéseket és hírelemzést holnapra. Már megint vasárnap és megint délután van, estig azért befejezem. Valami herélt hangú gitáros hippi kornyikál a könyvtár előtt, remélem befejezi! De nem, újabb dal.