New York-San Francisco fél év

San Francisvotól Délre az egyes úton végig a part menti sziklákon autózva jutunk el Pacifico-ba ahol ez a fegyház és nevelőintézetre emlékeztető nevű, amúgy igazán békés kisváros található, kábé háromnegyed óra autózás árán. Pescaderoban nincs sok látnivaló, van egy benzinkút, egy sajtbolt, és egy heli kocsma ami 1865 óta ott van, és a belső bútorzat a part menti sziklákon fennakadt hajókról való, igazi régivágású klasszikus keményfa bárpult és minden egyéb. A legmodernebb újítás egy 1972-es zeneautomata, amolyan lemezes forma, amin legtöbbször country szól, meg a stand by me, de az is country stílusban. Amint elkanyarodunk az óceántól Pescaderó felé, hatalmas articsókaföldek mentén autózunk, meg némi sütőtök is sejhad virágzik. Nem ér meglepetés mikor az étlapra nézve a helyi specialitások közt első helyen az articsókakrémleves szerepel. Híres errefelé, ez a hely védjegye, és ha fokozni akarjuk a benfentességet akkor az articsóka-zöld csili kombót kérjük, egyrészt bizarrul néz ki, másrészt ez itt az überspecialitás, megfejelve meleg házi kenyérrel ami tényleg nagyon rendben van ahogy Árpi barátom mondaná. Azért egy árpi féle ratatuille-t most szívesen elköltenék, vagy akár egy olyan jól odatett gulyáslevest, meg sztrapacskát...szóval asszem éhes vagyok. No de! Emide tekintsünk! Pescaderotól nem messze van egy híres neves világítótorony, ami köré apró fakunyhók épültek amolyan motel gyanánt. Az errefelé utazók 25 dollárért megszállhatnak ezen az Agatha Christie-t idéző tengerparti sziklán. A part errefelé sziklás, bár a világítótoronytól 100 méterre van egy homokos parszakasz, mégiscsak a növényekkel benőtt tengeri sziklák határozzák meg a partvonalat, melyeket a hullámok folytonosan csipkéznek, és benövi őket az apró pálmafákra jemlékeztető tenyér nagyságú hínárféle. Egész kis mikroklíma. Nem véletlen, hogy fennakadtak errefelé a hajók. Egy időben elakadt itt egy fehér festéket szállító vitorlás, így a Pescadero beliek ingyé van mottóra, nekiálltak szépítkezni, és olyan remekül kipingálták fehérre az egész várost, hogy napsütésban az egész fehér paca beleolvadt a tájba, és senki nem vette észre. Most a kék meg a lila dominál, nehéz elvéteni. Hazafelé feltoltam a tetőt, mert bár igazi nyár van itt, azért a lemenő nap már nem süt olyan erősen, a szél meg bizony tépi az ember haját, én meg oda akartam kicsit lépni az üres úton fel és le kanyarogva a sziklákon, néhol hosszú egyenesekben elereszteni a szekeret..put the pedal to the matal. Szóval felcsaptam a tetőt, áttoltam a lusta automata váltót kézibe, és vissza ís húztam mindjárt két fokozatot hogy felkaptassak a hosszú part menti lankán. A nap ez idő tájt úgy nézett ki a horizonton, félig az óceán alá bukva, mint a régi hiradó főcím, aki még emlékszik tudja milyen aki nem annak meg elmondom. Elveszti gömb alakját, ahogyan az atmoszféra és a tengeri pára szétteríti a fényt és amolyan hullámos szeletelt narancs formává olvad a látóhatáron. Nincs sok időm oldalra bámulni a kaptató tetején az út kanyargóssá válik, végre pár jó kanyar, csak hogy érezzem, hogy vezetek, és nem csak úgy hajózom a hullámzó part menti utakon. A sebességkorlátozást errefelé komolyan veszik az 55 mérföld az bizony 55 mérföld, de olyan vidáman kanyarodunk, hogy nem szívesen teszem följebb négyesnél és engedem 80 alá a mutatót. Hosszú ideig teljesen üres az út, gyorsan suhannak alant a sárga vonalak a sima szürke aszfalt takarón. Hoppá fakabát!! Szolíd mosoly, laza fütyfürütty fékre sunnyogás, váltót át D-be fel is vált 6-ig tova koc koc, a fekete Crownvic eltűnik a kanyarban, vissza a lábat a pedálra, két mínusz a váltón, robogunk megint, kissé porzik a tank, és szitál a köd, de beérünk az autópályához ami SF-felé egyesíti az utakat, majd szórja szét a népeket, kit merre. Most nem a part mentén közelítek, hanem át a városon, a dombok felől, kis utcákon, át a Belvedere-en Haight, ott egy bal, és rá a stanyan-ra ahonnan pár utca az Anza. Este valami házibuli féle volt, sok ismerős, fél is merős és pár teljesen idegen. Népszerű beer pong, miazmás, már látom mi lesz a vége... " Csúnya vége lesz Torrente". Kutykurutty, és mély filozofiai beszélgetések, szétcsúszó artikulálatlan mondatok a beer pong felől, kis szétcsúszás, hazabotorkálás. Jómagam egy Fat Tire sör mellett remekül elszórakoztam, beer pong, meg a blabla, háu ár jú megvolt, nem éreztem olthatatlan vágyat a szétcsúszásra remekül szórakoztam.