Napa Valley a kaliforniai borok völgye, ahol európai borászcsaládok hatalmas chateau-i emelkednek hatalmas szőlőbirtokokon. korántsem klasszikus európai borvidék, egyrészt monumentális, 150 mérföld hosszan terül el, másrészt a szőlő nem a lankákat tarkítja, hanem a sík talajon terül mint a kukorica, persze épp úgy kordonban mint nálunk is. A klíma itt nyilván más, rengeteg a napsütés, gondolom ezért a síkon és nem a lankán terem a szőlő, ki van ez találva, Robert Mondavi az egyik legrégebbi borászcsalád sarja, ma a bor üzletág óriásbárója, akár a délafrikai sörtársaság amely felvásárolta a világ meghatározó sörmárkáit, Mondavi is bevásárolta magát a piacra rendesen. A XIX. század második felében alapította meg a család itteni birtokait, azt megelőzően vagy 500 éve termeltek bort Európában és manapság Mondavi rengeteg birtokot vásárolt fel az öreg kontinensen és még annál is több borászatot. Nincs ezzel egyedül, sokan mívelik ezt itt így. 
Óriási a terület óriási a piac és elég High Tech a technika, szóval minden nagyon organic ahogy itt mondják de azért úgy csiripelik az okos verebek, hogy erősen húzóágazat a vegyészet. A borok kiválóak, mondanom sem kell, olyan zamatokat és felhangokat produkálnak, olyan illatokat párologtatnak amit csak a kedves ízlelő szeretne, mindenre van megoldás, legyen az Orange Muscat, vagy Charbono, itt minden van és hozza is az elvárásokat a lágy citrusos vajas ízű chardonnay-tól a rusztikus csokoládé szeder és meggy ízvilágú Cabernat Franc-ig itt mindent megtalálhatunk, és ha a bor nem volna elég, vagy épp nem a klasszikus chateau fílingre vágynánk hát elibénk tolnak egy design házat ahol bort kóstolhatunk, vagy egy modern art gallery- wine house factory kombót ahol egy pohár bor mellett "értő" hódítók elmagyarázhatják kevéssé edzett tekintetű leendő partnereiknek mitől is igazán művészi a fehér alapon piros téglalap, és mennyire mélyenszántóak a művész gyermekkori depresszióból származó elfojtott ödipuszi frusztrációi, és annak vásznon történő reinkarnálódása. Aztán persze van márketing kérem, a borászat logójával ékesített sapi, póló bögre is kapható a palackok mellett.
És persze rengeteg a kiöltözött turista. Az út egy élmény és nem is túl hosszú, mint egy balatoni kirándulás. abban is hasonlít, hogy odafelé igen sokan mennek, így a balatoni autósor is hamar kialakul. az idő fenomenális, az út mesés, a borászatok, chateau-k gyönyörűek a birtokok elképesztően szépek és sokfélék, és a borokban semmiképp sem fogunk csalódni, okvetlenül menjünk menjünk!
A minap felbringáztam a Presidióhoz, ami a tengerparti sziklákon húzódik fenn a magaslaton, a Cliff Hose-tól feljedd éskeletenbbre, a Golden Gate-től pedik kissé nyugatra és délre. Gyönyörű vadregényes fenyőkkel tarkított park a sziklákon fenn a magaslaton, alant a partot ostromló óceán, és a csecsemői nyugodtságot varázsló hang belengi a sétautunkat, a nyál is kifolyik a szám sarkán a nagy nyugalomtól Mellette golf pálya, aki eléti az mehet úszni ami nem javallott, egyrészt mert irtó magasan vagyunk, másrészt bitang hideg a víz és a sziklák sem tesznek jót a mimikai ráncoknak. Szóval csak nyugodtan golfozzunk, használjuk a puttert és a 9 iront hagyjuk a kufferban!
