Mindjárt holnap van itt is, mármint máma. Itt ülök a szobámban kényelmes fotelben és egy telefont várok andrew-tól, hogy induljak el az 5. és a Geary sarkára ahol egy dollár egy rör akció van. Kissé lejjebb adjuk a színvonalat az Oak Bár, de akár az esti Columbus ave- Cole street bár túra után is. A Colombus fergetegesen színes egy hely, a Broadway sarkán van egy kiváló és nagyon híres könyvesbolt a City Lights. Az utca nemcsak a léleknek de a testnek is felüdülés, ugyanis as könyvesbolt körül 20 háztömbnyi hosszan terülnek el a hangulatosnál hangulatosabb bárok, bisztrók. Némelyekben mikro sörfőzdék üzemelnek másokban mindent fokhagymából készítenek, megint mások utcányi hosszan nyúlnak el a domb tetején mint a dűlőre felkaptatásban megfáradt lajhár, csak a lajhár nincs kivilágítva és nincsen benne élő jazz, emitt meg van. A zenéről annyit, hogy nem jártam olyan helyen mióta itt vagyok, ahol ne Hendrixt, Straitst, BB-King-et, Claptont, Brubecket, vagy más míves zenét játszottak volna akár felvételről, megannyiszor élőben. A blues, a rock és a jazz átszövi a várost, ahogyan a lezúduló köd amint alábukik a völgybe. Ahogy magasabbra kaptatunk a köd is egyre gyakoribb helyenként állandó jelenség sebesen suhan az utcák közt, hűvös párával hinti az ember arcát, lejjebb napos, meleg, kissé szeles a város, egyes helyeken mindig kristályos a lég, másutt állandóan suhan a fátyol. 
A minap teherautót vezettem, bútorszállítási célzattal. Bárki bérelhet jogsival akármekkora teherautót, és mindennel együtt kábé 40 dollárért kikönyökölve dúdolhatja a Johnny Casht kalapot peccintve a homlokvonal fölé, abban a biztos tudatban hogy ennél mácsóbb helyen nem is lehetne, jobbra balra pilinckézve az ingatag kormányművet, tologatva a pedált, könnyedén gerjeszti a globális melegséget óránként 20 lityi benzin elfüstölése mellett. Akinek nincs teherautója az nem is igazi amerikai, de legalább egy SUV-t érdemes venni beilleszkedési célzattal. A Másik opció a hibrid Prius, amitől az ember hajlamos azt képzelni, hogy egyenesen hűti a planétát, ezért otthon lazán éggvehagyja mind a 600 wattnyi világítást, és garantált a tévhit, hogy illatosat pukizik. Na de vissza a városba! Rengeteg a Market street felső részén az antik üzlet, főles az art dekót imádják, óriási, kifogástalan minőségű portékával rendelkeznek minden szegmensben ebből a korszakból. Magam is kedvelem a dekót, el is látogattam pár ilyen helyre, egyikükben két fekete fazon trécselt, a tulaj és a barátja. oltári figurák, mint mikor Eddie Murphy egyszerre több szerepben tetszeleg műpocakkal, meg állszakállal valami lőre vígjátékban, amiből az ember csak egy jelenetre emlékszik, vagy egy gag-re de arra örökre. Ilyen kellemes benyomást ritkán szerez az ember fia, mint én abban az üzletben, komolyan mondom valami nagyon vidám egy karizmatikus csókák voltak, le is fot óztam őket. 
SF-ban bizony sok a meleg arc, ha ez nem lenne elég, saját negyedük is van zsivárványos zászlókkal, klubokkal, és egyértelmúen nagyon meleg utcanépével instant. A negyed egyúttal politikai erőt is képvisel a melegek kivívott jogaira és SF-beli történelmi jelenlétükre utal, amúgy meg tündibündi, és felettébb meleg, úgy hívják Castro. A nagydomb legtetején kacsalábon forog a Fehér Házról koppintott palota, a tetőteraszos teniszpálya, ahonnan a balul sikerült szervát követően a tengerpartig roboghat a jómódú de fakezű játékos. Az ingatlanokért itt 30 millió dollárt kell leszurkolni, 300 ezer dekó öltözőszekrény árát. Multi infó...jó mi? Mindez a Hyde tetején és kissé mégfeljebb, ahová nem visz a cable car. No aki még nem tudja mi az a kish, annak nem én fogom elmagyarázni, de a Trieste kávézóban nagyon finom, olyasmi mint a tortilla de patatas csak krumpli nélkül sok zöldséggel...ha ez segít. Omlett féle, de ezért sokan megköveznek. Annyi kiváló bár és bisztró, klub és egyéb van, hogy egy jól orientált helybéli hosszú percekig tudná hadarva sorolni, így nem is megyek bele, mert magam is még orientálódom, majd leírom a kedvenceimet.
